Fõ tartalom

Vannak a fejlesztéseknek olyan szintjei, ahol ez a (fenti) szakmai hittel összerakott lajstrom már önmagában messze több, mint amire számos program-projekt egyáltalán az alapelvek szintjén felépül. Ezek valódisága ugyanakkor a napi gyakorlathoz közeledve mérettetik csak meg igazán - és ezen a ponton minden figyelem a helyi példákra és azok tapasztalataira - esetünkben dilemmáira irányul.

 

Néhányat most kiemelünk ezek közül:

  • Lehet-e 30 településen beavatkozni egyidejűleg? Hol van ebben a települési lokalitás és a mikrotérség? Szegregátum vagy település? Mi a fizikai keret?
  • Komplex problémára komplex válaszok (programok). De mitől is lesz komplex az a program, milyen elemek tartoznak bele és mi az, ami opcionálisan választható? Mire tesszük képessé az embereket?
  • Szakma-, és intézményköziség kötött pályán és olyan szereplőkkel, akik szempontjai csak utólag érvényesülhetnek. A programokat vagy az alapszolgáltatásokat erősítjük?
  • Folyamatosan szakmai jelenlét és személyes kapcsolat építése szemben a szakemberhiány okozta munkatársi esetlegességgel. Feloldható-e ez a folyamat során? Van-e elég idő a munkatársak szemléletformálására?
  • Közösségi tervezéses - közösségfejlesztéses. Hogyan értelmezhetők a programokba bevont célcsoport jellemzői, ha a tágabb (települési) kontextus nélkül gondolkodunk? A helyi társadalom további tagolása (különféle célcsoportra fókuszáló programok) helyett vajon mit ad hozzá a kontextus?
  • Hatékonyság és indikátorok, avagy mi kell a programok életképességéhez? Vajon a hosszabb programok képesek kezelni az évtizedes társadalmi problémákat, vagy másra van szükség? Mit ad hozzá a helyi kontextushoz a külső “szem”? Milyen viszonyban áll - hogyan hat a helyi valóságra?
  • És hol van mindebben a segítő, a helyben a problémával dolgozó szakember? Ki segíti a segítőt?
  • Mire elég az EU-s forrás és hogyan pótolható? Mire való a szociálpolitikai lobbi és kinek mi a szerepe benne? Hol van a helyi érdekérvényesítés helye mindebben?

4 órányi közös gondolkodás során és után újabb és újabb kérdésekkel, felvetésekkel árnyalódott a kép. Ezek korántsem egyértelmű helyzetek, így a megoldás is nagyon sokféle lehet. Az értelmezési keretünk pedig elsősorban az a helyi szint, ahol a kérdések és eredmények (indikátorok) mögött hús vér emberek vannak. Emberek, akiknek a cselekvő részvétele nélkül ezek a programok csak újabb, nagy fehér táblákon hirdetett a légüres térbe érkező próbálkozások. Lennének. Lennènek, ha itt most nem 30an ülnénk a teremben. Hiszen ez alkalommal (is) 30 olyan elkötelezett helyi állampolgár, szakember részvétele segíti azt a folyamatot, amelyben valódi esély teremtődik arra, hogy az európai értèkek ugyanazt jelenthessék a 200 fős magyar falvakban is.