Fõ tartalom

Miután fizikailag már mindannyian megérkeztünk az asztal köré, a szakmai közelítésünk első lépcsőjében górcső alá vettük, hogy milyen tőről fakad az a látható és tapasztalható ellentét, amiben a szolidaritás, jogegyenlőség, befogadás szándékával életre hívott stratégiai célok valami egészen más képet mutatnak, amikor helyben a földhöz próbáljuk illeszteni azokat.

A témában sok kutatás született az elmúlt években, amelynek tanulságai közül néhány itt is a fókuszba került. Kiemelve párat alapvetően elmondható, hogy mérhetően is visszaigazolódik az a tapasztalás, miszerint az EU-s kulcsszavak helyben nem (így) léteznek. Ebben komoly szerepe van annak, hogy pl. a roma integrációhoz helyi és állami szinten is hiányzik a “klíma”, vagy az EU-s célok és az állami szakpolitikai irányvonalak egymással szembemenő - karambolszerű összetalálkozása, amely balesetben - maradva ennél a képnél - az egyik autóban az iskolai lemorzsolódás visszaszorítást szállítják, míg a másik járműben épp a tankötelezettség 16 évre csökkentése ül a volánnál. Közeledve a lokalitás felé pedig fontos felismerésként realizálódik az a helyzetkép, amelyben a helyi (roma) közösség állapota - az őket érintő változásokba való bekapcsolódásának képessége nagyon rossz képet mutat.

Ez az állapot bármely beavatkozást - módszert  - gyakorlatot komoly kihívás elé állítana, így nincs ez másképpen azokkal a térségi programokkal sem, akik ma itt eljöttek. A találkozó meghívójában jó példákat ígértünk a résztvevőknek - így most nem kerülhető ki, hogy egy picit beszéljünk azokról a szempontokról, amelyek minket vezettek az “előadók” kiválasztásánál. Emberekkel, közösségekkel dolgozni valamiféle változás irányába mindig nagy felelősség - kezdeményezzék azt akár belülről, akár kívülről - ezért válik a beavatkozás kulcskérdésévé a”hogyan”. A helyi igények elsőbbsége; a belső erőforrások kibontása; a települési szereplők bevonása és párbeszédbe állítása; a közös cselekvés erősítése; bizalom és egyenrangú viszony építése - mindez tartós és intenzív helyi szakmai jelenléttel párosulva az az esszenciális “lista”, amely mindannyiunk munkájában jelen van, amikor a változásról gondolkodunk.