Fõ tartalom

Történetmesélés – ha ezt a szót írjuk be a netes keresőbe, a találatok marketinges oldalakra vezetnek. Nem véletlenül: a történetmesélés hatékony marketingkommunikációs eszköz. Ma erre már emlékeztetni kell a (szak)embereket, pedig nem is olyan régen a mese a közösség életének természetes – és fontos – része volt.

A mesék adtak útmutatást az embernek a problémái megoldásában, nehéz élethelyzetek kezelésében, ha szomorú volt, ha mérges volt, ha dühös volt, a mesék által nyerhetett vígaszt, megnyugvást. Mesék, történetek, történetmesélések pedig voltak, minden közösségben. Nem csak a gyerekeknek: az egész közösség összegyűlt, hogy mesét mondjon és hallgasson. Ezek a történetek a közös kultúrát, a közös identitást építették és a közös értékek átadását tették lehetővé.

A történetmesélés közösségi élményét tapasztalhatták meg az ünnepi műhelymunkán a Gönci járás szociális intézményeinek család- és gyermekvédelem területén dolgozó munkatársai. Arra kértük ugyanis a résztvevőket, hozzanak magukkal egy emberi kapcsolatokról szóló történetet, melyet megoszthatunk egymással. Ültünk a nagy asztal körül, volt, hogy csendben. S akit a csend megszólított és úgy érezte, az ő története következik, megszólalt – és mesélt.

A történetek között voltak a távolság és az idő próbáját kiálló barátságokról, gyerekekről, családról, munkatársakról szólók – és természetesen azok a történetek is elhangzottak, amelyek az erőt adják ehhez az embert próbáló hivatáshoz: a szociális munkához.