Fõ tartalom

 

A balesete óta (leesett egy létráról és eltört a medencecsontja) sokszor beszélt vele Huszerl Jóska. Hihetetlen energiával tanulta újra a mozdulatokat, a járást, hogy mielőbb meggyógyuljon. Már otthon volt, önállón közlekedett és el tudta látni magát. Mégis 2015.08.27-én délután teljesen váratlanul, döbbenetes gyorsasággal, talán a balesetével kapcsolatos komplikációk miatt örökre eltávozott közülünk. A hír hallatán Farkas Gabi kollégánk, barátunk levet írt hozzá, mely sorokon osztozva mi is búcsúzunk tőle!

Kedves Tamás!

Amikor néhány perce meghallottam a hírt, hirtelen az jutott eszembe, hogy megint mi ez, néha olyan hülye vicceid vannak. Aztán csak káromkodni tudtam, biztosan bántotta volna a füledet, ha hallod. Szóval, ez így emészthetetlen.

Nem sokkal az idei nyári egyetem előtt volt a KÖFE stábjában egy rövid levelezés Rólad, Edit kérdezte, hogy bent vagy –e a regisztráltak listájában, Andival válaszoltunk, hogy nem, de hát sosem szoktál benne lenni, nem szólsz előre, nem is kérsz semmit, de mindig eljössz, most is bizonyosan így lesz. Akkor még nem tudtam, hogy kórházba kerültél.  Minden évben eljöttél, hogy ott legyél egy kicsit, talán hogy töltekezzél, talán hogy beszélgess kicsit olyan emberekkel, akikkel ritkán van módod találkozni. És mi minden évben tudtuk, hogy egyszer csak megjelensz, körbenézel, itt is, ott is dumcsizol egyet, beülsz erre vagy arra az előadásra, műhelyre, aztán egyszer csak elmész. És ez így rendben is volt, hisz tudni lehetett, hogy
legközelebb (közgyűlésre, konferenciára) megint eljössz.

De ha jól értem, ez most más, most nem lesz legközelebb. Azt mondják, egy gyerek nem tudja felfogni azt, hogy nem lesz legközelebb, egy felnőtt igen. Hát nem tudom, lehet, hogy még nem nőttem fel. Majd igyekszem.

Gabi